A kortárs magyar irodalom „másodikkötet-szindrómájá”-nak nevezhetnénk azt a jelenséget, hogy a jól sikerült, sokszor elismerésben is részesült első kötet után a szerzők – a kiadói elvárásokhoz igazodva és a sikerfolytonosság fenntartása érdekében – rövid időn belül előállnak a következő kézirattal.